H: Kedvenc helyünk a PIAC. Itt van élet és vannak szagok, de inkább illatok, mert rengeteg a virágárus és a húspiac jó messze van innen szerencsére. Az ismeretlen zöldségek és gyümölcshegyek mellett még minden féle templomi hókuszpókuszhoz való izéket is lehet kapni. A legtöbb dolog itt számunkra sötét folt, ezért piaci viziteink általában azzal telnek el, hogy kérdezősködünk mint az ovisok; Ez mi? Ez mi? Miért és hogy? Stb… csak egy a baj, hogy a kofák és a koférfiak nem bírják nagyon az angolt és a választ általában nem értjük…de nem is baj. Ők is imádnak kérdezősködni, de úgy tűnik, hogy az iskolában csak két kérdő mondatot tanult meg mind az egy billió ember ebben az országban, mégpedig azt, hogy: Your good name please? Wich country? A válasz már annyira nem is érdekli őket, szóval 5 ilyen kérdés után a piacon már nem válaszolunk és közben nagyon bunkónak érezzük magunkat, mert mi meg azt tanultuk, hogy ha kérdeznek kisfiam, akkor felelj! Ja és imádnak még fotózkodni, mindenkit le kell fényképezni, és néha kérik is, hogy küldjük el nekik a fotót. Egyik árusnak, aki a Market Monkey becenévre hallgat, ki is nyomtattuk a képét, mert nagyon szépen kérte. Látnotok kellett volna, milyen mennyei boldogság volt az arcán, mikor átadtuk neki! Cukkkiiii

Kipróbáltunk egy két ismeretlen és ismerős zöldséget, de inkább a gyümölcsök nyűgöztek le. Kedvencünk a papaya lett és a gránátalma, Csabi szereti még a custard apple-t aminek nem tudjuk a magyar nevét (és angolul sem tudjuk biztosan), de sok a magja és a belseje olyan mint amilyen az édes takony lehet. 

Az indiai fokhagyma és lilahagyma (vöröshagymát nem is ismerik) közelébe sem ér a makói termésnek, szinte édességként lehet rágcsálni, viszont chiliből nincs édes mint otthon a paprikából. Sajnos. Minden kaja jól végigcsípi az emésztőrendszert, még a fahéj is. Nagy örömünkre végre találtunk őrölt fahéjat egy boltban, teleszórtuk boldogan vele a reggeli zabkásánkat, erre csípett mint állat! Fújjjj! Mindent megcsiliznek; a popcornt, a chipset, a LIMONÁDÉÉÉT!!!!, bármi élelmiszert veszünk, vagy bármit amit étteremben rendelünk, még akkor is ha mi azt gondoljuk, hogy á, ez nem lehet csípős, akkor is csípős és sírva jövök ki a kajáldából. Egy egyszerű átlagos dél indiai reggelitől is tüzet okádok. Ha meg kérem, hogy ne csinálják csípősre az ételt, akkor azt egyszerűen nem értik. Olyan egyszerűen nem létezik, hogy nem csípős és kész! Egyébként is nehéz velük néha szót érteni, mintha nem is egy nyelvet beszélnénk, pedig jól tudnak angolul. Pl, amikor az esküvőre mentünk, 4:30-ra haza kellett érnünk, ezért feltettünk néhány egyszerű kérdést a szervező fiúnak:

-          Prakash, nekünk vissza kell érnünk fél ötre, meg lehet oldani? 

-          Persze, persze, 5:30 ra biztos itt leszünk!

-          De nekünk ÖTRE kell mennünk órára, hazaérünk kb 4:30ra?

-          Természetesen, ne aggódjatok, simán megoldjuk, legkésőbb 5:30ra már vissza is érünk!

-          De Prakaaash!!!!!!!-- és csak a hajunkat tépjük. (egyébként visszaértünk)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.