H: Sajnos elkövettem azt a nagy hibát, hogy nem vettem figyelembe, hogy karácsony-szilveszteri csúcsszezon van Goán. Nagyon jól tudtam, hogy ebben az időben hemzsegnek itt a turisták, még is, valahogy hallgattam másokra és jöttem. Arambolba érkezve több napos kultursokkot kaptam. De nem az indiai kultúrától, hanem a nyugatitól. Megszoktam az indiai életet, az indiaiakat, erre ide jövünk és CSAK nyugati turistákat látok, azok közül is a butább fajtát, aki csak inni jön ide és nem képes az itteni élethez hozzászokni (igaz, 2 hét alatt nem is lehet) és ezért az indiaiak mindenben megpróbálják az otthon megszokottat eléjük rakni, mert nekik meg jól jön a pénz persze és vérszemet kapnak attól, hogy a tudatlanabb turista mennyit meg nem tud adni egy-egy dologért. Az éttermek étlapján 4 oldal a nemzetközi kaja, és egy fél az indiai, és persze a gagyi ajándékárusok teljesen ellepik a beachre vezető utat és minden sokkal drágább de szerencsére looking is free!

Nehezen tudunk ide beilleszkedni, és nehéz élvezni a gyönyörű tengerpartot is, mert lehetetlenség elvonatkoztatni a dagadt testű orosz turista horda látványától. 2 véglet között próbáljuk megtalálni a számunkra is beszívható levegőt. A tuctuc-bumbum party feeling és az ezobioöko-meditációs vitál életérzés között nehéz nyugalmat találni. Iszákos oroszok és műhappy hippik színes kavalkádja itt a fő látványosság.

Az viszont nagyon tetszik, hogy az a két réteg, ez a sokféle gondolkodású, hitű, életű ember teljes békében él itt meg és végzik saját kis dolgukat szabadon a parton. A reggel a sportolóké, jógázóké, a különböző, számunkra is teljesen ismeretlen ezobigyó dolgokat művelőké pl.: rángatózás a napfelkeltében, transzszerű légzőgyakorlatok végzése, valamit mormogva futás a parton…amit csak el tudsz képzelni és annál még sokkal több. Minden ezoterikus irányzat otthonra lelt itt és békés egyetértésben élnek itt a durva partiarcokkal. Persze, a kapocs az a minden napos beszívás lehet, nem más J. És ha valamelyik hókuszpókusz felkeltette az ember érdeklődését, akkor lehet válogatni a sokféle tanfolyam közül: ismerd meg magad, tárd ki a szíved, fogadd be a fényt, légy önmagad, szabadulj meg ésigytovább….. Vagy, minden nap naplemente idején csak kimegyünk a partra és legalább száz hippy társaságában énekelhetünk, vagy fejezhetjük ki magunkat táncos ugrabugrálással a ritmikus dobolásra, éneklésre. Ez egyébként elég jó hangulatú szokott lenni és egy külön tanulmány!

Na de azért néhány napi kultúrsokk és háromszori költözés után sikerült végre megtalálni az arany középutat az extazi és a fű között. Egy cuki kis resortban kötöttünk ki, ahol az első nap ugyan a karácsonyi buli dübörgésére aludtunk el édesdeden, de másnap reggel már korán kezdhettük is a mindennapi jógánkat a sörösüvegek között. Előre szóltak, hogy lesz ez a buli, de egyébként csendes hely, pálmafás és van egy direkt jógázásra kialakított helyük is!

Béreltünk motort ( Mysoreban 70 rs volt egy napra, itt 250!!!) de legalább oda megyünk ahová akarunk, nem kell alkudozni a pofátlan taxisokkal. Fel is fedeztünk a környező falvakat és a Paradise Beach-et is, ami méltó nevéhez. Egy természetvédelmi területen van, jól eldugva, alig lehet megtalálni (mi egy öreg hyppitől kaptuk a fülest). Nincs étterem és guest house, nincs semmi, csak 10 egyszerű kis kunyhó van, amiben meg lehet szállni és ahol egyszerű kaját is főznek annak, aki rájuk talál valahogy. Na, ez a nekünk való hely!

Az év utolsó napján át is költöztünk ide az utolsó négy éjszakára. Oroszoktól itt sem szabadultunk meg, de szerencsére jó fej családok voltak a szomszédaink, csak az utolsó nap kaptunk be egy iszákos párt, akik éjszaka a gyönyörűen megrakott tábortüzüknél addig ordibálták és verték egymást, amíg mindketten a kórházban kötöttek ki. Egy olyan parton, amit Paradicsomnak hívnak….Szomorú….

Egyik nap elmentünk a helyi kis halpiacra is és vettünk egy kis cápát, amit este a spontán rittyentett tűznél meg is grilleztünk, micsoda élet!

Felfedeztünk még itt egy elhagyott erődöt is a parton, ami olyan, mint amiről minden kisfiú álmodhat, de minden gyűrűk ura rajongó is el tudna itt képzelni néhány jelenetet a filmből.  Egy több focipálya nagyságú, rég elhagyott, dzsindzsával benőtt portugál erőd romjairól van szó, a partról nem is lehet már látni a növényzettől, már nincs egy épp fala, a bástyák is beomlottak és minden lőrésen bajjang fák gyökerei kúsznak keresztül. Nagyon misztikus a látvány, különleges a hangulat, szinte minden pillanatban elő léphet egy tünde vagy egy harcos…..

A képek talán nem adják vissza annyira az élményt, de azért ezt nézzétek:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.