Sok utazás, túrázás a fellegekben, vonatozás, jógázás és az otthon érzése Mysore-ban, sós tenger Goán. Együtt utazni több hónapon át, elég nagy kihívás volt szerintem mindkettőnknek. Ugyan eléggé egy rugóra jár az agyunk, hasonló igényeink vannak, de a szélsőséges körülmények felszínre hoznak minden kis különbséget és problémát. Örömmel vonom le a tanulságot, hogy jól vettük ezt az akadályt. Csomó dolgot máshogy csináltam volna mint ahogy, de cakkumpakk nagyon jó érzéssel a szívemben térek haza. Egyébként is szeretek megérkezni, friss szemmel látni újra a várost, ismerősöket, pár napig kicsit turistának érzem ilyenkor magam Pesten és az nagyon izgi érzés! 

Mondanom sem kell, hogy az eltelt három hónapot mindketten pár hétnek érezzük, olyan gyorsan eltelt. Még azt sem fogtam fel, hogy elindultunk és megyünk bele a világba, már repülünk is haza. Most hirtelen, a moszkvai reptér cigi szagú éttermében világossá vált, hogy nincs idő, nincs múlt, nincs jövő, csak pillanat.

Még szerencse, hogy itt van ez a blog és újra és újra fel tudom majd idézni a nem létező múlt emlékeit.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.