Cs: Bár az indik jobbára hinduk vallásügyileg, szép számmal vannak buddhisták, keresztények és muszlimok is. Itt mysore-ban van egy hatalmas katedrál is, rengeteg bordó köntösű buddhista szerzetest is látni és az, hogy mennyi mecset van a városban, igazán csak hajnalban lesz nyilvánvaló, amikor rázendítenek a müezzinkék. Az utolsó héten hajnal 5:30-ra mentünk jógázni, így az ő énekük ébresztett. Kora hajnalban, mikor még alszik a város és csend üli meg az utcákat, a sötétbe hasít hangos, ám dallamos énekük és visszhangszerűen végigfut a környéken. Még Hédi, aki minden lármázóval szemben gondolatban kíméletlenül fellép, vidáman hallgatta dalukat lassan ébredezve. Egyiptomi rokonaik ezzel ellentétben viszont durván, hamisan és zavaróan ordítanak a karcsú tornyokból. Bár lehet, hogy csak hangszóróik torzíttottak ott annyira, ahogy csutkára rakták a volumét. 

Az utolsó nap nem volt jóga, merthogy újhold és telihold napján nincs gyakorlás és most nem Hold volt éppen az égen. Megnéztük a szantálfa olajgyárat és a selyemműveket, hát, nyugodtan mondhatom mindenkinek, kihagyható. Estefele értünk haza, miután egy szpesöl étteremben feltankoltunk finom ételekkel. A barátok is befutottak, már csak meg kellett teríteni a búcsúvacsorához.

  A következő napkelte már az úton ért minket Bangalore felé sok ventillátor társaságában, merthogy vonattal mentünk és ott a plafon tele van velük. Persze most nem használják őket mert tél van, 25-30 fok és ez az indiaiaknak már nagyon hideg, fülvédőben, sapkában vannak itt délen még napközben is. :)

H: Ez Bangalore meg már akkora város, hogy túl nagy. Mysore sem volt kicsi, de ehhez képest egy békés vidéki kisváros hangulatát keltette. Egy egész napunk volt itt és két nagyon fontos sightot néztünk meg. Az egyik bevásárlóközpontot a sok közül és egy Apple boltot, ja és még Mc Donald’sban is voltunk!!! (Az vesse ránk az első követ, aki 2 hónapig bírná a rizst rizzsel!!!!) Itt már ezerrel várják a karácsonyt, még a piros lámpánál is  piros sapkákat árulnak a kis koszfészkek a 30 fokban! Döbbenet!

A forgalomról ne is beszéljek, talán rosszabb volt mint Delhiben. Napközben buszoztunk a helyi BKVval, minden simán ment, kéz a kézben ültünk egymás mellett a magasülésen, de a visszaút a pályaudvarra elég furán sikerált. Többszöri kérdezősködés után ugyan végre megtudtuk melyik busz megyen a vonathoz, de persze annyian voltak a 771esen, hogy a buszvezetőnek esze ágában sem volt megállni. Kezdtünk aggódni, hogy a csúcsforgalomban hogy fogunk időre visszaérni, de nem adtuk fel. Még. Jött egy busz, benne ült a....sok indiai, na erre felnyomtuk magunkat, mire a buszvezetőnek épp rossz napja lehetett és el kezdett üvöltözni, hogy a Csabi szálljon le és menjen hátra a férfiakhoz, mert itt az első rész a nőké. Kedvesen én is visszaüvöltöttem, hogy nem fogok a házbendem nélkül utazni, de nem segített.... leszálltunk és szégyen szemre taxiba ültünk és megpróbáltuk nem megpróbálni megérteni az indiaiakat. Good by Bangalore!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.