Cs: Tudta-e Ön, hogy Goa volt az egyetlen portugál gyarmat Indiában? Ez egyébként a legkisebb tartomány, viszont az egyik leggazdagabb. Volt stílusuk a hódítóknak, 1510ben jöttek a fűszerkereskedelemre rátenni a kezüket és bár kicsi de gyönyörű kis birodalmat hoztak létre. Minden emberléptékű, semmi monumentalitás, minden praktikus és szép. Kedvem támadt Portugáliába látogatni. Annyira jó árnyékos, alapból beépített kőfoteles teraszok,

cukibbnál cukibb házak mindenfele. Az indiaiak is szeretik és ugyanilyen ízléses stílusban építkeznek most is. Egészen 1961ig  (!) voltak itt, és hatalmas kutakat, szemrevaló szivesenlaknálbenne házakat és gyönyörű államot hagytak maguk után.

Hédike megbánta, hogy nem maradt Mysore-ban, azt mondja az volt élete legnagyobb baklövése, hogy idejött a tengerpartra. Nem vitás az orosz térhódítás Goaföldön (minden évben megkétszereződik az orosz állomány (!) és az ő jobbára nyers, primitív és pocakos szereplésük elvette a kedvét az izraeli turistáknak, ők egyre kevesebben jönnek. Az oroszok nem beszélnek más nyelven, a menüknek angol mellett már cirill oldala is van, mint az egyiptomi Dahabban. Az a fajta orosz jön ide, akire a tirpák kifejezés elég jól illik és meglehetősen taszítólag hatnak, az igaz. Valahogy nincs kultúrájuk a turizmushoz, semmire és senkire nincsenek tekintettel és rögvest tönkrevágják a helyet olyannyira, hogy más nemzet nemigen kívánkozik ott lenni, hol ők. Ez történik Dahabban is és gondolom minden olyan szépséges tájon, ahol megjelennek. El lehet képzelni, ahogy egy fiatal hyppik és alapvetően sahár utazók által közkedvelt helyen egyszer csak megjelenik, majd elszaporodik a dagadt, suttyó orosz későközépkorú fogalmasincsindiáról ’turistabuszos’ különítmény és előadja művészetét. Nem utazni jönnek Indiába, hanem olcsó, bebaszós tengerparti nyaralást akarnak. Persze vannak kivételek, találkoztunk nagyon jó fej oroszokkal is, csak ez a közérzet. Mindazonáltal el lehet kerülni őket.

Azért ecsetelném, milyen a hely, ahol Hédi nem érzi jól magát. Fehér homokos, hosszan ívelő pálmafás tengerpart, pálmalevéltetős bambuszkunyhók, rekkenő napsütés kellemes tengeri szellővel, a vízhőmérséklet felettébb ideális (itt vezetném be a ’frissítően meleg’ kifejezést), jobbnál jobb éttermek, gyümölcssaláta hegyek a legkorrektebb gyümölcsökből, jegeskávé, meglepő módon chocolate cake, vacsorára mindenféle halacska és egyéb tengeri hogyishívjákok, naplementék, függőágyas szunyók, tengerparti séták és nyugodt reggelek. Már-már a trikó is túl meleg viselet, szerencsére bármikor csobbanhat az ember, mindez januárban. A függőágyamból pölö ilyen a kilátás.

Persze itt most csak szemezgettem, meg sem említettem a parti motorozás élményét és sok minden mást. Most épp egy paradicsomi helyen vagyunk, minden egyszerű és békés és kellemes. Paradise beach. A sarkon persze itt is van valami pitty-putty, egy hullámtörő gátat építenek, de a gépek zaját elnyomja a hullámok moraja. Szegények, amit egyik nap ásnak, másnapra elmossa az óceán.

A nappal keltünk, a parton kis gyakorlás után hullámlovagoltam csöppet, elköltöttük finom reggelinket az óceán végtelen horizontján és a munkagépen pihentetve szemünket, kiugrasztottuk a levelibékát Hédi táskájából és már indulunk is! Persze még néhány gyülömcsshake és fruitsalad with muesli még vár minket, de este már Mumbai felé robogunk, kattognak a kerekek. Mumbai egyébként Bombai, de miért kell mindennek két nevet adni? Nem bírnak magukkal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.