H: Beköszöntött a tél itt is. Már nem elég a trikó, néha pólót vagy ne adj isten hosszú ujjút kell felvenni, reggel 6kor meg még pulcsit is! Félre a tréfával, azért még mindig nyitott ablakoknál alszunk, de elővettük a hálózsákot is és a legjobban ott lehet érezni ezt a néhány fok változást, hogy nem izzadunk órán annyit. Most már megértem otthon miért van fűtött teremben az ashtanga óra néhány helyen. Hiányzik az a pár fok a testemnek és ha óra közben kinyitja valaki az ajtót és egy fél fokkal hidegebb lesz, azt is megérzem és nem örülök neki egyáltalán.

And the suli looks like this:

Átrakattuk magunkat a korábbi órára, mert most már az egész sorozatot megcsináljuk, ami kb 60 ászanát jelent és ez minimum 2 órát vesz igénybe. Ezért 6kor ébredés, 7kor óra. Sokkal nyugodtabb ez a korábbi kezdés, gyakorlottabb emberkék vannak csak az órán, ezért Ajay nem beszél egyáltalán, csak jön és javít. De egyébként sincs ászana elemzés és beszéd soha, csak testbeszéd. Oktatótest beszélget a gyakorlótesttel és a gyakorló megtanul beszélgetni a saját testével is. Nekem pl azt mondta a testem a minap, „látod kishitűkém, azt hitted, hogy sosem fogsz szép paschimotanaszanát csinálni, és nem fog megnyúlni a hátsó combod egy centit sem, most már látod, hogy nem szabad kishitűnek lenni???”  Tényleg, amikor otthon jártam ashtangára, egy csomó olyan gyakorlat volt, amire azt gondoltam, hogy hát ezt? Én? Áh, soha… Arra mindenesetre nagyon jó volt az itteni gyakorlás, hogy megmutassa hogy nincs lehetetlen csak tehetetlen és akaratgyenge. És tényleg megtanultam beszélgetni a saját testemmel, ami teljesen természetesnek kéne hogy legyen, de nekem eddig nem ment. Kezdem érteni a jelzéseket, nem csak a gyakorlással kapcsolatban, hanem egyébként is. Mit egyek, mit ne, hogy üljek, hogy aludjak, hova és hogy menjek stb… Ez nem csak ennek az egy hónapnak az eredménye, ez nem csoda, hanem a 3 év jógázás beérése, az eddig tanultak bombaszerű lecsapódása. A gyakorlás, a jóga ugyanaz, itt csak van valami a levegőben és a legfontosabb az, hogy kiszakadtunk az otthoni pörgésből és egy kicsit csak magunkra koncentráltunk. Ezt mindenkinek melegen ajánlom!

Úgy terveztük, hogy az utolsó héten azért csak megnézzük a város nevezetességeit, mivel nincs már pránayama, több időnk lesz kóborolni. Hát, már megint nem jött össze, mert délutánonként inkább egy másik tanárhoz járogatok el, kíváncsi voltam, hogy milyen  egy másik óra. Sisadri………….egy másik nagy név itt Mysoreban. Ő is a legnagyobb guruknál tanult persze és csak szuperlatívuszokban beszélnek róla és jön majd márciusban Budapestre workshopot tartani, szóval úgy gondoltam, hogy kipróbálom az óráját. Szuper volt! A du-i óráin nincsenek sokan, és a fia is ott van, így kb 10 emberre jut két oktató. Meg is lett az eredménye, majdnem minden egyes ászanába beleadjustáltak és elég határozottan. Ajay inkább rávezet hogy mit kell csinálni, Sisadri meg beletesz az ászanába. Olyanokat csináltam meg, hogy csak néztem. Új távlatokat adott és megmutatta, hogy még hová lehet eljutni, elnyúlni. Nem mondom hogy jobb mint Ajay, csak teljesen más. Van egy két indiai is az órán, akik valószínűleg a gumigyerek képző programon vehetnek részt, őket úgy összecsomagolják, hogy ha odapillantok hirtelen nem tudom, hogy a feje a nyakából nőtt-e ki vagy a fenekéből! Nagyon durva barátom! Általában simán megy a két óra egy nap, eddig bírtam, de ha elfáradok, nem fogom erőltetni, a testem majd megmondja mi a jó nekünk. Csabi is hallgat a testére, az övé azt mondja, hogy ne erőltesse a derekát túlságosan.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.